a komoly város éppolyan tetői dermedt
káosza tetején szélkakasaival,
mint a költő fagyott, de más szive, amelynek
derében tébolyok csikorgása rivall.

ó város, téboly ül benned, mint a szivekben.
éreztem, hogy piheg a tenyerem alatt
a szív s a város: a város, mely győzhetetlen,
s szívem, melyet legyőz az élet-ámulat.

(guillaume apollinaire)